A késő tavaszi fagyok komoly károkat tudnak okozni, különösen kertészeti kultúrákban. Ennek kapcsán érdemes néhány szóban összegezni a legfontosabb ismereteket a fagykárral és a lehetséges megelőzési módokkal kapcsolatban.
A tavaszi (és őszi) fagyoknak két típusa ismert, a KISUGÁRZÓ- és a SZÁLLÍTOTT FAGY. Szállított fagy esetén nulla fok alatti hőmérsékletű légtömeg áramlik be a területre. A fagyveszély ezen típusa ellen védekezni gyakorlatilag nem lehet, mivel esetenként több kilométer magasságig fagyos a levegő. Onnan lehet biztosan felismerni, hogy embermagasság felett is nulla fok alatti hőmérsékletet mutat a hőmérő és széllel érkezik.
Az előbbi helyzettel ellentétben kisugárzó (talaj menti vagy radiációs) fagy akkor alakulhat ki, ha a beáramló hideg légtömeg még nulla fok feletti, de éjszaka tovább hűl és hőmérséklete hajnalra nulla fok alá süllyed. Ebben az esetben csak a talaj menti légréteget kell néhány fokkal felmelegíteni. Különösen veszélyes a talaj menti fagy kialakulásának szempontjából a derült, szélcsendes éjszaka. Ha ugyanis fúj a szél, az összekeveri az alsóbb, hideg légréteget a felsőbb melegebbel, ha pedig felhős, borult az ég, a felhők visszasugározzák a kisugárzó hőt, ezáltal melegítve a talajhoz közel eső légréteget. Ezek hiányában semmilyen védő mechanizmus nem akadályozza meg az erős hajnali lehűlést.
Azt, hogy a légtömeg hőmérséklete várhatóan mennyire fog lehűlni az éjszaka folyamán, két tényező, a kora esti hőmérséklet és a levegő páratartalmának ismeretében egyszerűen ki lehet számítani. Szuróczki Zoltán "Meteorológiáról kertészkedőknek" című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1975) a 157. oldalon található az alábbi táblázat:
Relatív páratartalom [%]:
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10
0 1 3 5 7 10 13 17 21 29
Minden páratartalom értékhez tartozik egy szám, ezt kell a kora este mért hőmérsékletből kivonni, ami megadja az éjszakai lehűlés lehetséges elvi maximumát. Ha tehát este plusz 5 fokot mutat a hőmérő és a páratartalom 60%, akkor 5 - 7 = mínusz 2 Celsius fok várható. A számítás tudományos háttere, hogy a levegő hőmérséklete legfeljebb harmatpontjáig tud süllyedni, ekkor ugyanis elkezdődik a levegő páratartalmának a kicsapódása. A dér képződése exotherm folyamat, hő felszabadulásával jár, ami gyakorlatilag megállítja a további hőmérséklet csökkenést.
A fagykár megelőzésének lehetséges módjai közül elsőként kell kiemelni, hogy a fagyos légtömeg a folyadékokhoz hasonlóan áramlik, mintegy "lefolyik" alacsonyabban fekvő területekre ha szabad utat talál magának. Ha a terület teljesen sík, érdemes akár fagyvédelmi árkokat kialakítani a megvédendő kultúra körül. Hatékony lehet kisebb hőforrások elhelyezése a területen (kvázi fűtjük a levegőt). Itt a hangsúly azon van, hogy sok kisebb hőforrás legyen kihelyezve. Ha egy helyen nagy tüzet raknánk, ott a hő felfelé szökne ahelyett, hogy az alsóbb légréteget melegítené. Szuróczki ajánlását alapul véve egy hektárra hozzávetőleg 200 hőforrás javasolt, ami nagyobb termesztési méretekben megkérdőjelezi az eljárás hatékonyságát. További lehetőség a füst képzés, ebben az esetben a felhő funkcióját az alacsony légrétegben szétterülő füst veszi át (ugyanilyen védő hatása lehet egy nagyobb fa lombkoronájának az alatt lévő növényekre nézve). A füstölésnél is ugyanaz a szabály érvényes, mint a fűtésnél - több kisebb füstforrást helyezzünk el a területen. Lehetséges még fagyvédő öntözést végezni, ebben az esetben hajnalban, a hőmérséklet fagypont alá süllyedésekor meg kell kezdeni a levelek permetező öntözését és a fagyveszély elmúltáig folyamatosan kell végezni. Ha idő előtt abbahagynánk, több kárt csinálnánk, mint hasznot. Takarhatjuk is a fagyveszélynek kitett alacsony növekedésű kultúrákat, leginkább olyan anyaggal, ami sok levegőt tartalmaz, pl. szalma, gyékény, nád, papírnyesedék. Végül ismert fagyvédelmi eljárás a vízzel való elárasztás is, azon kultúrnövények esetében, melyek jól tűrik az időszakos vízborítást (pl szamóca). Ebben az esetben ha meg is fagy a víz felső rétege, a képződött jéghártya alatt nem hűl fagypont alá a víztömeg.
Az alábbi fotón a kisugárzó fagy tipikus esete látható, egy parkban lévő vegyes dísznövény csoportban a fagyra érzékenyebb faj erősen károsodott. Azonban ugyanannak a növényfajnak azon egyedei, melyek egy fa lombkoronája alatt voltak, épségben átvészelték a hajnali erős lehűlést, a fa koronája visszasugározta a hőt, így abban a foltban több fokkal melegebb volt a légtömeg.
