növényorvos

Az április 9-10.-i erős éjjeli fagy (néhol elérte a mínusz 10 fokot is) komoly károkat okozott elsősorban a gyümölcsösökben. Ennek következtében várhatóan idén kevés lesz a meggy, cseresznye, dió és mandula (ezek különösen érzékenyek a fagyra), de érdekes kárképeket láthattunk a repcetáblákban is. Ezekből mutatok be néhányat.

Fagykár cigánymeggyen:

Fagykár dión:

A porzók lefagytak és a fák sem kezdtek el hajtani. Időbe telik, amíg a sokkot kiheverik és láthatóvá válik, hogy mely fák pusztultak el és melyek regenerálódnak.

Fagykár mentán (réten):

A gyepszinten és a gyümölcsfák lombkorona szintjében egyaránt jelentkező kárképek mutatják, hogy ilyen erős lehűlésnél már nem különíthető el a talaj menti- és a szállított fagy. 

Fagykár repcén:

Azok a repcék sínylették meg legjobban a fagyot, amelyek a legszebbek voltak, azaz a legmagasabb, legvastagabb, intenzív nedvkeringéssel bírók. A száron hasadások, repedések láthatók, a bimbók megpuhultak, elhajlottak. Fagykár repcén ritkán látható jelenség, érdekes tapasztalat lesz követni a regenerálódás folyamatát és a terméseredmény alakulását. A vadkár tekintetében a repce kiváló regenerációs tulajdonságokkal bír, meglátjuk, hogy ez a megújulási képesség fagykár esetében is működik-e.

Nem vagyok vadgazdálkodási szakember, így mindaz amit leírok tulajdonképpen egy amatőr meglátásai. A vadkárral kapcsolatban felsorolás szerűen az alábbiakat tartom közlésre érdemesnek és egyben vitaindítónak, ha érintettek is olvassák a bejegyzést:

(A felsorolt tényezők leginkább a dunántúli nagyvadas területek problémái.)

-a vadállomány sok helyen túlszaporodott (legalábbis a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz mérten)

-a kilövések elsősorban trófeás vadra irányulnak, a tarvad lövése nem elég intenzív

-a szaporodó terület bekerítések következtében beszűkülnek a lehetőségek a vadak mozgását illetően, a vadkárak koncentráltabban jelentkeznek a bekerítetlen területeken

-a gazdálkodók nem minden esetben gondolják végig, milyen fajt illetve fajtát/hibridet vessenek vadkárral veszélyeztetett területre

-nem elég hatékony az együttműködés a vadásztársaságok és a gazdálkodók között

Az előző bejegyzésben bemutatott repcetábláról láthatók új képek, közel egy hónap elteltével (április 10-i felvételek). A tábla látványosan kizöldült. A közeli fotón látszik, hogy a lerágott gyöktörzsből két új szár is fejlődésnek indult, a repce azonban mégsem mondható szépnek, egészségesnek. A probléma oka ugyanakkor nem elsősorban a vadkárban, hanem az időjárásban keresendő. Az egész télen át és kora tavasszal is tartó aszály, majd a hirtelen beköszöntött meleg (a napokban tapasztalható fagyos időszakot megelőzően), mintegy "kényszerérésbe" hajszolta a repcéket. Gyakorlatilag törpe, csökött növényeken fejlődnek a virágok.

(Házikertekben a tavaszi hagymás virágoknál, elsősorban a nárciszoknál ugyanez a megcsököttség tapasztalható.)

A fényképeken látható repcetábla mellett naponta kétszer is elmegyünk, a hazafelé vezető út mellett van. A nagy fagyok idején az autóból, kiszállás nélkül is naponta 15-16 őzet meg tudtunk számolni. Legutóbb úgy tűnt, legalábbis az autóból, hogy kiszántották a repcét. Találkozva a tábla tulajdonosával megemlítettük neki, aki nevetve válaszolta, hogy ő bizony nem szántotta ki. Nézzük csak meg közelebbről! Majd cinkos mosollyal hozzátette: ezen a táblán mindig így megrágják az őzek tél végére a repcét, de nem érdekli különösebben, mert erről a tábláról 4 tonnás hektáronkénti termést takarítottak be...

Az utolsó fényképen a vadátjárók láthatók.

 Rózsa varródarázs (Arge spp.) álhernyója.

Szép példája a mimikrinek. Ismeretlen faj araszoló hernyója. Ha valaki az Olvasók közül azonosítani tudja a fajt, köszönettel vesszük a hozzászólást.

Szarvasrágás nyomai sütőtökön, kiskertben.

Valószínű, hogy egy őzbak dörzsölte agancsát a képen látható napraforgó növénykéhez, innen ered a sérülés.

Jégverés okozta sérülések napraforgó tányérján. A jégverés okozta mechanikai sérülések után mindig fokozottan kell számolni a gombás megbetegedések lehetőségével.

Józan paraszti ész:

Löszvidéken záport sárlavina követ. A falu apraja-nagyja kint állt az esőben kapával és várakozott. A benőtt rögöket, gyombuckákat ugyanis vízben könnyebb fellazítani, amit aztán a sodrás rögtön le is visz a patakig. Más kérdés, hogy az ilyen sárlavinák mennyire pusztítják a talajt. 

Közönséges karimáspoloska (Mesocerus/Coreus marginata) burgonyán.

Szarvasrágás nyomai almafa csemetén. A megrágott hajtásvégen már új növekmény látható.

Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) spárgatök virágján. Érdekessége a felvételnek, hogy a tök növénytől 2-3 méter távolságban néhány tő csemegekukorica volt, friss bibét kínálva a kukoricabogaraknak, mégis a tök virágján táplálkozott a túlnyomó többségük. (A képen a két kukoricabogár mellett egy darázs is látható.)

Közönséges rózsa gubacsdarázs (Diplolepis rosae). A gubacs sokkamrás, szinte csak nőstények kelnek ki belőle (szűznemzés a jellemző) és gyakori a hiperparazitáltság, azaz a gubacsdarazsak mellett rendszerint fürkészdarazsak is fejlődnek a gubacsban. A fotó 2011 július 6-án készült.