növényorvos

A késő tavaszi fagyok komoly károkat tudnak okozni, különösen kertészeti kultúrákban. Ennek kapcsán érdemes néhány szóban összegezni a legfontosabb ismereteket a fagykárral és a lehetséges megelőzési módokkal kapcsolatban.

A tavaszi (és őszi) fagyoknak két típusa ismert, a KISUGÁRZÓ- és a SZÁLLÍTOTT FAGY. Szállított fagy esetén nulla fok alatti hőmérsékletű légtömeg áramlik be a területre. A fagyveszély ezen típusa ellen védekezni gyakorlatilag nem lehet, mivel esetenként több kilométer magasságig fagyos a levegő. Onnan lehet biztosan felismerni, hogy embermagasság felett is nulla fok alatti hőmérsékletet mutat a hőmérő és széllel érkezik.

Az előbbi helyzettel ellentétben kisugárzó (talaj menti vagy radiációs) fagy akkor alakulhat ki, ha a beáramló hideg légtömeg még nulla fok feletti, de éjszaka tovább hűl és hőmérséklete hajnalra nulla fok alá süllyed. Ebben az esetben csak a talaj menti légréteget kell néhány fokkal felmelegíteni. Különösen veszélyes a talaj menti fagy kialakulásának szempontjából a derült, szélcsendes éjszaka. Ha ugyanis fúj a szél, az összekeveri az alsóbb, hideg légréteget a felsőbb melegebbel, ha pedig felhős, borult az ég, a felhők visszasugározzák a kisugárzó hőt, ezáltal melegítve a talajhoz közel eső légréteget. Ezek hiányában semmilyen védő mechanizmus nem akadályozza meg az erős hajnali lehűlést.

Azt, hogy a légtömeg hőmérséklete várhatóan mennyire fog lehűlni az éjszaka folyamán, két tényező, a kora esti hőmérséklet és a levegő páratartalmának ismeretében egyszerűen ki lehet számítani. Szuróczki Zoltán "Meteorológiáról kertészkedőknek" című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1975) a 157. oldalon található az alábbi táblázat:

Relatív páratartalom [%]:

100     90     80     70     60     50     40     30     20     10

  0        1        3         5        7       10      13     17     21       29

Minden páratartalom értékhez tartozik egy szám, ezt kell a kora este mért hőmérsékletből kivonni, ami megadja az éjszakai lehűlés lehetséges elvi maximumát. Ha tehát este plusz 5 fokot mutat a hőmérő és a páratartalom 60%, akkor 5 - 7 = mínusz 2 Celsius fok várható. A számítás tudományos háttere, hogy a levegő hőmérséklete legfeljebb harmatpontjáig tud süllyedni, ekkor ugyanis elkezdődik a levegő páratartalmának a kicsapódása. A dér képződése exotherm folyamat, hő felszabadulásával jár, ami gyakorlatilag megállítja a további hőmérséklet csökkenést.

A fagykár megelőzésének lehetséges módjai közül elsőként kell kiemelni, hogy a fagyos légtömeg a folyadékokhoz hasonlóan áramlik, mintegy "lefolyik" alacsonyabban fekvő területekre ha szabad utat talál magának. Ha a terület teljesen sík, érdemes akár fagyvédelmi árkokat kialakítani a megvédendő kultúra körül. Hatékony lehet kisebb hőforrások elhelyezése a területen (kvázi fűtjük a levegőt). Itt a hangsúly azon van, hogy sok kisebb hőforrás legyen kihelyezve. Ha egy helyen nagy tüzet raknánk, ott a hő felfelé szökne ahelyett, hogy az alsóbb légréteget melegítené. Szuróczki ajánlását alapul véve egy hektárra hozzávetőleg 200 hőforrás javasolt, ami nagyobb termesztési méretekben megkérdőjelezi az eljárás hatékonyságát. További lehetőség a füst képzés, ebben az esetben a felhő funkcióját az alacsony légrétegben szétterülő füst veszi át (ugyanilyen védő hatása lehet egy nagyobb fa lombkoronájának az alatt lévő növényekre nézve). A füstölésnél is ugyanaz a szabály érvényes, mint a fűtésnél - több kisebb füstforrást helyezzünk el a területen. Lehetséges még fagyvédő öntözést végezni, ebben az esetben hajnalban, a hőmérséklet fagypont alá süllyedésekor meg kell kezdeni a levelek permetező öntözését és a fagyveszély elmúltáig folyamatosan kell végezni. Ha idő előtt abbahagynánk, több kárt csinálnánk, mint hasznot. Takarhatjuk is a fagyveszélynek kitett alacsony növekedésű kultúrákat, leginkább olyan anyaggal, ami sok levegőt tartalmaz, pl. szalma, gyékény, nád, papírnyesedék. Végül ismert fagyvédelmi eljárás a vízzel való elárasztás is, azon kultúrnövények esetében, melyek jól tűrik az időszakos vízborítást (pl szamóca). Ebben az esetben ha meg is fagy a víz felső rétege, a képződött jéghártya alatt nem hűl fagypont alá a víztömeg. 

Az alábbi fotón a kisugárzó fagy tipikus esete látható, egy parkban lévő vegyes dísznövény csoportban a fagyra érzékenyebb faj erősen károsodott. Azonban ugyanannak a növényfajnak azon egyedei, melyek egy fa lombkoronája alatt voltak, épségben átvészelték a hajnali erős lehűlést, a fa koronája visszasugározta a hőt, így abban a foltban több fokkal melegebb volt a légtömeg.

A piaci helyzet változásai a növényvédelmi és -termesztési problémák jellegére is hatással vannak. Így van ez a kukorica esetében is, ahol eddig kevésbé volt jellemző a repce elővetemény. Most azonban egyre többször találkozhatunk olyan helyzettel, ahol repce után kukoricát vetnek a következő esztendőben. Magas repce terméshozam esetében számolni kell azzal a jelenséggel, hogy a talaj (felvehető) foszforkészlete kimerül. Tulajdonképpen bármilyen növény követi a repcét, ha az elővetemény termésátlaga magas volt, akkor a repcét követő kultúra szenvedni fog a foszfor hiányától. Kukorica esetében azonban ennek a foszfor hiánynak jellegzetes tünetei vannak. Kelést követően a kukorica lilás-antociános színt ölt, és "gyatrán" fejlődik. Ha megkapja a megfelelő foszfor utánpótlást, akkor idővel elnövi ezeket a tüneteket, de később sem valószínű a rekord terméshozam.

Az alábbi képen egy nagyon érdekes helyzet látható: a tábla méretében változás állt be. Ennek következtében a kép bal szélén látható csíknak kukorica volt az előveteménye, míg a kép jobb szélén látható résznek repce. A repce a tavalyi évben nem kapott gyomirtást, a termésátlag 4 t/ha volt. A kukorica termesztés technológiája minden egyéb vonatkozásban ugyanaz volt, a tábla egyben van művelve (ugyanaz a hibrid, a növényvédelem, tápanyag utánpótlás). Az egyetlen különbség az elővetemény. Egy héttel a kép készülte előtt a tulajdonos bevallása szerint még lila volt az a kukorica, amelynek repce volt az előveteménye.

A gazdálkodó készségesen megmutatta egy másik tábláját is (erről nincs feltöltve fénykép), melyben a tábla szélén egy folton, ahol tavaly az előveteményben a vegyszerezés során a kocsit vízzel feltöltötték, kitördelték a repcét. Az idei évben azon a folton a kukorica látványosan szebb, erősebb és zöldebb a tábla többi részéhez képest.

Az alábbi képen vértetű telepek láthatók ismeretlen fajtájú nyári almafa kéregrepedéseiben. A fotón ugyan nem látszik, de a vértetű telepen katicabogár lárva táplálkozott. A vértetű elleni védekezés vegyszermentes módja kiskertben a katicabogarak gyűjtése. Rövid idő alatt össze lehet szedegetni egy gyufás skatulyára való katicát, majd a telep mellett a törzsre téve el kell engedni őket. Ha ez nem kivitelezhető, vagy a fertőzés mértéke megkívánja az azonnali erőteljes beavatkozást, akkor közvetlenül a telepre juttatott rovarölő szerrel lehet védekezni.

Az alma M9 törpésítő alanya különösen fogékony a vértetű fertőzésre! 

Az alábbi képeken a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) kártételi képe látható fiatal körtefán. Amennyiben megoldható, metszéssel távolítsuk el a károsodott ágvégeket. Ha ez nem kivitelezhető, akkor felszívódó rovarölőszerrel kell permetezni.

(A bejegyzés írója az öreg, magas körtefáját is körbe ugrálta metszőollóval, nem használt vegyszert, bízva abban, hogy így is érzékelhető populáció csökkentést sikerül elérnie.)

 Törpe nőszirom (Iris pumila) a Tihanyi félszigeten. Védett!

Az első három képen friss túráskár látható kukoricában, a negyedik képen a túráskár kicsit régebbi, de még egyértelműen felismerhető. A friss túrás esetében kései vetésű a kukorica, a környezetében lévő táblákban már előrehaladottabb fenológiai stádiumban voltak a kukoricanövények. Ez azt eredményezte, hogy erre a táblára koncentrálódott a kár, míg az azonos vetésidejűek között több táblán jobban eloszlott. A nyomok alapján malacos kocáról volt szó. 

A képen látható kiszívott, megcsócsált, "bagózott" köpetet repcetábla mellett találtuk, közepén egyértelműen felismerhető a repcebecő. A repcével szomszédos kukorica táblában erős túráskárt tapasztaltunk.

Vadász kollegáink szerint előfordul, de kevésbé jellemző, hogy a vaddisznó a repcét bagózná.

Május 18-án hajnalban talaj menti fagyok voltak. Alábbi képen veteményes kertben zöldbabon láthatók fagykár tünetek.

Az alábbi képen a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus Fabricius) kártétele látható őszi búzán. A kép érdekessége, hogy a szakirodalom szerint, bár polifág kártevőről van szó, e faj elsősorban napraforgón, borsón, babon, repcén, komlón, dohányon, mákon, ricinuson, baltacimen, sóskán, lucernán és vörösherén károsít (Sáringer, 1990). Nem jellemző, különösen nem ennyire erős kártétel őszi búzán. A búzatábla azonban napraforgó mellett volt és a kártétel a napraforgóval határos szegélyre koncentrálódott. Az aszályos idő a kártétel mértékét súlyosbította.

Hivatkozás:

Sáringer Gy. (1990): Hegyesfarú barkó. In: A növényvédelmi állattan kézikönyve Jermy T. és Balázs K. (eds) Akadémiai Kiadó, Budapest 461-468.

Az alábbi képen nyúl kártétele látható napraforgóban, az éppen kikelt növénykének le vannak harapva a sziklevelei. Könnyen összetéveszthető barkó és/vagy fácán kártétellel. A kérdés eldöntéséhez meg kell keresni a "tettest". Körülnézve a táblában nyúl ürüléket, illetve barkó imágókat kell keresni. Ha egyiknek sincs nyoma, akkor jó eséllyel fácán csipkedi a napraforgót. Erős nyúl kártétel esetén vadkárelhárító vadászatot kell kérelmezni. A kilövésen kívül ugyanis semmilyen egyéb módon nem lehet ellenük hatékonyan védekezni. 

Egy régebbi, "fagykár" című bejegyzésben találhatók a friss kárképek, a fotók április 10-én készültek. Ebben a bejegyzésben pedig a 10 nappal későbbi állapot látható. A berepedezett repceszárak teljesen szétnyíltak, a megereszkedett, felpuhult virágtengelyek pedig megtartották a szárban a görbületet. Ennek ellenére a károsodott repcék is szépen virágoznak. Kérdés, hogy másodlagos károk, a sebek révén fertőző kórokozók mennyire támadják majd a későbbiekben a növényeket.

Bármilyen kultúrnövényt vetünk egy táblába, ha az elővetemény kukorica volt és sok a leszántott kukoricaszem, illetve cső, a terület pedig vadnyomásos, bizton számíthatunk túráskár megjelenésére. A vaddisznó ugyanis nagy területet képes feltúrni a kukoricáért. Ebben az esetben az egyedüli védekezési lehetőség a megelőzés. Ha már bele lett forgatva a betakarításkor elhullott cső és szem a talajba, nem sokat tehetünk a vadkár elkerülésére.

Törekedni kell a minél kisebb betakarítási veszteségre. Ha van rá lehetőség, aratás után juh nyájat érdemes ráhajtani a kukoricatarlóra. Amennyiben erre nincs mód, akkor viszont ne kapkodjuk el a szántást. Hagyjunk időt arra, hogy a vaddisznók a tarlón gyűjtsék össze az elhullott szemeket, ne a talajmunkák elvégzése és vetés után túrjanak.

Az alábbi képeken búzában és soroló napraforgóban láthatók túráskárok. A túrás olykor egészen mély lehet, beleállva bokán felül eltűnik benne az ember.

Nagy az érdeklődés a rágcsálók elleni védekezéssel kapcsolatban. A növényorvos ilyenkor nehéz helyzetben van, hiszen a védekezés eszközei beszűkültek, a károk pedig hatalmasak lehetnek. Az idei évben pedig különösen nagy gondot okoznak a különböző kis rágcsáló fajok (egérfélék, pockok), mivel az aszályos időjárás kedvez a szaporodásuknak.

A védekezés lehetőségeinek bemutatásakor egyrészt a saját tapasztalatok megosztására törekszünk, másrészt a vegyszer mentes eljárások ismertetését részesítjük előnyben.

A talaj bolygatása (szántás, ásás, talajlazítás stb.) tönkreteszi a rágcsálók föld alatti járatrendszereit, így ez az egyik leghatékonyabb védekezési lehetőség. Olyan szántóföldi kultúrákban, ahol évente szántanak, ezért ritkább a rágcsálók okozta komoly kár. (Tömeges felszaporodás esetén azonban itt is jelentős károkat okozhatnak!)

Jellemzően nagyobb problémát jelentenek évelő kultúrákban. Gyümölcsös telepítése előtt mindenképpen fel kell mérni a fertőzöttséget (ebben érdemes növényorvos segítségét kérni), és mélyszántással, talajlazítással előkészíteni a területet. A mélyszántásnak, talajlazításnak egyéb előnyei is vannak (pl a talaj tömörödöttségét csökkentik, ezáltal levegősebbé téve azt), de a rágcsálók elleni védekezésben is kézenfekvő megoldást jelentenek.

Erős rágcsáló fertőzöttség esetén telepítés előtt mindenképpen bolygatni kell a területet, nem elég csak az ültetőgödröt megásni!

Már eltelepített gyümölcsösnél nyugodtan felszánthatjuk a sorközöket, hiszen ha egyes sekélyebben gyökerező gyümölcsfajoknál (pl birs) meg is sérülnek a gyökerek, ott azonnal megindul a hajszálgyökér képződés, mintegy "megújul" a gyökérzet. Elegendő minden második sorközt művelni, így minden fa csak egy oldalról lesz bolygatva (következő évben lehet váltani, ha szükséges). A szántással érdemes egyidejűleg komposzt, vagy érett szerves trágya bedolgozását is megoldani. Ha füvesítve vannak a sorközök és emiatt (vagy bármilyen más okból) szántani nem akarunk, a talajlazítás is megfelel. A hangsúly azon van, hogy a rágcsálók föld alatti üregrendszerét valamilyen módon bolygassuk. 

Szót kell ejteni még a környezet fajgazdagságának fontosságáról. Minél összetettebb egy életközösség (ökoszisztéma), annál jobban megközelíthető egyfajta egyensúly közeli állapot, melyben a zsákmány-ragadozó fajok egymás felszaporodását szabályozzák. Rengeteg kis rágcsálót fogyasztanak a ragadozó madarak, siklók, ragadozó kisemlősök. Törekedni kell arra, hogy megfelelő legyen számukra az élőhely és tartósan megtelepedjenek a területünkön. (Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, milyen károkat képes okozni a nem megfelelően alkalmazott növényvédő szer. Azonnal talán fel sem tűnik a felületes szemlélőnek, hogy növényvédő szerek szakszerűtlen használata micsoda károkat képes tenni élő környezetünkben sivárabbá, fajokban szegényesebbé téve azt. Ezért (is) nagyon fontos, hogy a vegyszermentes eljárásokat részesítsük előnyben, ha pedig elkerülhetetlen a kemikáliák kijuttatása, kérjük felsőfokú képesítéssel rendelkező növényorvos segítségét.) 

Kedvező környezeti feltételek mellett azonban - egy amúgy fajgazdag életközösségben is - sor kerülhet egyes, arra hajlamos károsító fajok tömeges felszaporodására, de ne felejtsük el, végső soron: "A mezei pocok legnagyobb ellensége a mezei pocok." (Ez igaz a többi károsító pocok és egérfélére is.) Azaz még akkor is össze fog omlani a populáció egy ponton, ha egyébként rendelkezésre állna még elegendő táplálék. Az összeomlás oka a stressz.

Az alábbi képeken egy pirókegér (Apodemus agrarius) teteme látható, a tetem közelében pedig feltehetően a fészek bejárata.

Az alábbi képeken őszi árpa vetés látható, melyben 3 év után is meglátszik az a folt, ahol a juh szerves trágyát bedolgozásig tárolták. Ez hozzávetőleg egy hetet jelentett a kiszállítás és a beszántás között. Az egyébként nitrogénhiány tüneteit mutató táblában messziről feltűnik a mélyzöld folt, amit ha közelebbről szemügyre veszünk még mindig látható, hogy megégeti a növényeket a szerves trágya. Érdekessége még a területnek, hogy a tábla egyéb részein sehol nem találtunk vetésfehérítő imágót illetve petét, a tápanyagban gazdag folt azonban tele volt velük.

A képen látható repcetáblában vadkárbecslést végzett férjem. Érdekessége, hogy a fordulókban látványos a vetéshiba. Ezek a foltok később erősen gyomosodnak, szinte lehetetlen parlagfű mentesen tartani.